Mint sok más önkéntes kampány, a „Fii Moș Crăciun pentru o zi!” [Légy Mikulás egy napra!] is egy jó szándékú gondolattal indult. És mivel minden jó dolog még jobbá válik, ha megosztod a kedves barátaiddal, továbbadtuk az akció hírét, és így több tucat támogató csatlakozott hozzánk. Együtt kezdtük el gyűjteni a játék- és ruhaadományokat, az összegyűlt pénzből pedig élelmiszert és édességeket vásároltunk. A választott közösség Valea Plopului volt – a Tănase atya által vezetett gyermek- és ifjúsági otthon.
Azon túl, hogy a Valea Plopului-i közösség több mint 300 gyermekének ellátásához folyamatos segítségre van szükség, közvetlenül az akciónk előtt a telep egyik háza – amelyben az élelmiszerek jelentős részét tárolták – porig égett. Ezért az összefogásunk még fontosabbá vált a gyerekek számára. A helyzetre való tekintettel a legtöbb segítség a ház újjáépítésére és az élelmiszertartalékok gyűjtésére irányult. Nem akartuk, hogy ez a szerencsétlenség elvegye a gyerekektől egy játék örömét, így még időszerűbbé vált, hogy a 2011-es Télapó itt ossza szét ajándékait. Az ajándékok gyarapodtak, és velük együtt nőtt azon önkéntesek száma is, akik részt szerettek volna venni a Valea Plopului-i látogatáson. Az előkészületek eredményeként hét autóval, alapvető élelmiszerekkel, édességekkel, ruhákkal és játékokkal teli csomagokkal megrakodva sikerült eljutnunk Valea Plopuluiba.
Karácsony napján érkeztünk meg, egy csapat fiatal, tele jó szándékkal és ajándékokkal. Útközben a fiatalok Mikulássá váltak, a gondolatok jókívánságokká és mosolyokká alakultak, az ajándékokat pedig narancsokkal és édességekkel díszítettük. Az esős decemberi nap a házakban marasztalta a gyerekeket, de piros jelmezben és fehér szakállal, házról házra járva meséltük el a karácsony történetét. Ez a történet feloldotta a hideget, és a házak csendjét a gyerekek ujjongása és nevetése váltotta fel. És a Valea Plopului-i gyerekek örömével együtt az ott lévő önkéntesek is átélhették annak felemelő érzését, hogy a kevésbé szerencséseknek még egy okot adhatnak arra, hogy higgyenek a Mikulásban!
Önkéntes beszámolók
Ivan Elena
Fii Moș Crăciun pentru o zi 2011
Számomra ez a kampány nem csupán egy egyszerű társadalmi szerepvállalás volt. Mindig is éreztem a vágyat, hogy segítsek a körülöttem élőkön, és ez az akció pontosan nekem való volt.
Az volt a célunk, hogy minél több adományt gyűjtsünk össze, és elmenjünk a Valea Plopului-i gyerekekhez, hogy örömet szerezzünk nekik. Lelkesen kezdtem el mesélni az összes barátomnak arról, hogy mire készülünk, és megbeszéltük, hogyan tudnának ők is segíteni.
Az adományok és a felajánlások hamar megérkeztek, és a rendelkezésünkre álló rövid idő sem akadályozott meg minket abban, hogy megtöltsük az autók csomagtartóit.
Sajnos néhány nappal a Fii Moș Crăciun pentru o zi ! kampány indulása után kaptuk a hírt, hogy egy tűzvész elpusztította az ebédlőjüket, az élelmiszerraktárat és néhány termet, ahol a kicsik tanultak. Ez a szomorú esemény mindannyiunkat még inkább arra ösztönzött, hogy segítsünk rajtuk.
2011.12.17-én, szombaton kora reggel gyűltünk össze mindannyian a Piața Victoriei téren, hogy elinduljunk Valea Plopului felé, és néhányan azok közül, akik adományokkal támogattak minket, velünk is tartottak.
Az út egyáltalán nem tűnt hosszúnak amiatt az izgalom miatt, amit a kicsikkel való találkozás gondolatára éreztem. Amint odaértünk, láttam, hogy Romániának van szíve: rengetegen érkeztek egymás után, és mindenki hagyott valamit a gyerekeknek. A PRO TV épp a „Salvează Crăciunul” kampányt bonyolította le, és éppen akkor pakolták ki a teherautókból a téglákat a megsemmisült épületek újjáépítéséhez.
Nem tudtuk, mitévők legyünk, senki sem várt ránk úgy, ahogyan elképzeltem; mindenkinek megvolt a maga feladata, és próbált a lehető legtöbbet segíteni. Megtudtuk, hová kell letenni az élelmiszereket, elkezdtük kipakolni és behordani őket a helyiek által rögtönzött raktárba, majd mindannyian magunkhoz vettünk néhány édességes és játékos zacskót, és a Télapó vezetésével elindultunk megkeresni a gyerekeket.
Egy kis parkban, egy fenyőfa mellett egy kántáló csoport melegítette fel a járókelők szívét, néhány gyermek pedig csendben hallgatta őket. Ott állt meg először a mi Télapónk, és segítettünk neki elővenni a varázszsákból az első ajándékokat a gyerekeknek. Segítőivel együtt a Télapó házról házra járt, hogy minél több gyermeket megtaláljon. Vidám és boldog gyerekek fogadták sok-sok énekkel, ő pedig megjutalmazta őket az önkéntesektől összegyűjtött ajándékokkal és édességekkel.
A kicsik mosolya mérhetetlenül boldoggá tett, és energiát adott ahhoz, hogy menjek tovább, és a jövőben is részt vegyek hasonló kezdeményezésekben. Szeretettel és azzal a reménnyel a szívünkben, hogy épségben és egészségben viszontlátjuk őket, visszatértünk az autókhoz, ahol mindannyian összegyűltünk, és elindultunk haza.
Csodálatos tapasztalat volt, amely jobbá és figyelmesebbé tett, és amelyet biztosan nem fogok elfelejteni. Köszönöm, Fii Moș Crăciun pentru o zi, hogy segítettél mosolyt csalni néhány csodás gyermek arcára!
Munteanu Razvan
Számomra a Valea Plopului-i rászorulókat segítő kampány során történtek különleges pillanatot jelentettek. Nem áll szándékomban arról az önzésről beszélni, amellyel én magam és a többi társam is éltünk amiatt, hogy jótékonysági akciót szerveztünk, az egónkat táplálva azzal az egyszerű ténnyel, hogy képesek vagyunk segíteni. Nem mintha a kicsik ajándékbontáskor tágra nyílt szemének emléke nem érintett volna meg mélyen, és ne ivódott volna bele az elmémbe és a lelkembe, csupán meg vagyok győződve arról, hogy erről a többiek is beszámolnak majd.
Így hát valami mást szeretnék megosztani veletek. Aznap büszke voltam arra, hogy román vagyok. Olyan volt, mintha egy klasszikus amerikai film végét éltem volna át, ahol a társadalom képes felülkerekedni a kritikus pillanatokon, összefogva a közjó érdekében. Láttam autókat az ország minden szegletéből, és a legkülönbözőbb korú embereket: a szüleikkel érkező gyerekektől, akik odaadták a játékaikat, egészen a helyi ősz hajú emberekig, akik mindent megtettek a rászoruló kicsik megsegítéséért.
Az úgynevezett ultrák, a futballklubok heves szurkolói, akiket a médiában keményen kritizálnak a stadionokban okozott incidensek miatt, akiket az újságírók „izomkolosszusoknak” bélyegeznek, George Ogăraru labdarúgóval vállvetve dolgoztak azon, hogy újjáépítsék azt, amit a tűz elpusztított.
Láttam árva gyerekeket, akik nem érezték magukat egyedül, láttam idős embereket, akik nem érezték magukat elhagyatottnak, és láttam fiatalokat, akik nem veszítették el a bizalmukat; a magukba és a jövőbe vetett hitüket. Mindezt azért, mert az emberek, mert a románok nem hagyják cserben embertársaikat, és függetlenül a történelmi sorscsapások miatt kialakult társadalmi helyzetünktől, függetlenül attól, hogy Európa perifériáján lévőnek tekintenek minket, sok népnél különbek vagyunk, a lelkünket és a szellemünket pedig senki sem veheti el tőlünk, bármit is tartogat a jövő.
Gabriel Cateliu
A Moș Crăciun pentru o zi kampány az egyik legfontosabb megvalósításom volt 2011-ben. Minden egy barátom ötletével kezdődött, és innen a dolgok csodás fordulatot vettek. Minden erőforrásunkat ennek a kezdeményezésnek szenteltük, és a végén olyan örömöt éltünk át, amelyet csak az érezhet, aki maga is megtapasztalja. Kívánom, hogy ezeket az érzéseket a jövőben az ilyen jellegű kampányokban részt vevő többi önkéntes is átélhesse. Az élmény, amelyben részem volt, semmilyen más önkéntes tevékenységhez sem fogható, amit korábban végeztem. Az az érzés, amikor örömöt látsz a gyermekek szemében, akik apróságoknak is tiszta szívből tudnak örülni, igazán felemelő.
A Télapó szerepe még tovább fokozta a lelki megelégedettség érzését, és erőt adott ahhoz, hogy más gyermekeket is ilyen boldoggá tegyek.
Azzal a vággyal, hogy a kollektív tudatban is erősítsük a nagylelkűség és a lelkünket felemelő tettek iránti igényt, a jövőben is folytatni fogjuk az ilyen kampányokat.
Oana Rizescu
A gyermekek boldogsága bőségesen kárpótolt a Télapó minden előkészületéért!
Köszönjük, hogy segítettetek ajándékokkal megrakodva eljutni Valea Plopuluiba, köszönjük a támogatást, és köszönjük minden önkéntesnek, aki velünk tartott azon a napon.
Reméljük, hogy a fotók és videók át tudnak adni egy darabot abból a boldogságból, amelyet a mosolyokat látva éreztünk, és ne felejtsétek el, milyen sokat jelentett ezeknek a gyerekeknek találkozni a Mikulással egy napra!












